Névtelen szentek, kedves halottak

Mindenszentek ünnepén a templomok, halottak napján a temetők telnek meg a katolikus hívekkel.

III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is megemlékezzen az Egyház. 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját Mindenszenteknek, vagyis az Egyház szentjeinek ajánlotta. Mindenszentek ugyanakkor azoknak a szenteknek is emléknapot ad - november hónap első napján -, akiknek a neve nem maradt fenn a történetírásban.

Az ünnep után egy nappal, november 2-án elhunytainkról emlékezünk meg. A Halottak napját Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy legyen egy alkalom, amikor a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. Ilyenkor ellátogatunk eltávozott szeretteink sírjához, értük imádkozunk, gyertyát gyújtunk.

Szatmárnémetiben november 2-án, pénteken, délután négy órától mutat be szentmisét a híd melletti temető kápolnájában Schönberger Jenő püspök, a szentbeszédet Linzenbold Szabolcs székesegyházi káplán mondja.

Mindenszentek főünnepéhez és halottak napjához kapcsolódóan teljes búcsú nyerhető: ha valaki az ünnep napján, halottak napján illetve ahhoz közeli vasárnapon ellátogat egy templomba, ott szentmisén vesz részt, szentáldozáshoz járul - előtte szentgyónást végez -, elmondja az előírt imákat - Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy - a Szentatya szándékára, ellátogat egy temetőbe és imádkozik a halottakért. Mindezt felajánlhatja egy elhunyt szerettéért is.